"Legtöbbször nem tudjuk, valójában mire várunk. Vannak, akik olyan állhatatosan várnak, hogy közben elmúlik az ifjúságuk, elsuhannak mellettük a lehetőségek, elszáll az életük, és nem veszik észre, hogy valami olyasmire vártak, ami mindig is ott volt körülöttük. . . A fenébe is! Mikor kezdünk már el úgy élni, hogy megértjük az élet sürgető dübörgését? Ez itt most - ez a mi időnk, ez a mi napunk, ez a mi nemzedékünk. . . nem pedig a múlt valamely aranykora vagy a jövő ködös utópiája. . . Ez itt az időnk. . akár lelkesedünk érte, akár nem. Ez itt a mi időnk még akkor is, ha gyakran kiábrándítónak, fárasztónak, unalmasnak találjuk. Ez az élet, ami nekünk adatott. . . és múlik, múlik. . . Mi a csudára várunk hát?"

"A legfontosabb dolgokat a legnehezebb elmondani. Ha ezekről beszélsz, nevetségesnek érzed magad, hiszen szavakba öntve összezsugorodnak - amíg a fejedben vannak, határtalannak tűnnek, de kimondva jelentéktelenné válnak. Ám azt hiszem, többről van itt szó. A legfontosabb dolgok túl közel lapulnak ahhoz a helyhez, ahol a lelked legféltettebb titkai vannak eltemetve, irányjelzőként vezetnek a kincshez, amit az ellenségeid oly szívesen lopnának el. Ha mégis megpróbálsz beszélni róluk, a hallgatóságtól csak furcsálló tekinteteket kapsz cserébe, egyáltalán nem értenek meg, nem értik, miért olyan fontos ez neked, hogy közben majdnem sírva fakadsz. És szerintem ez a legrosszabb. Amikor a titok nem miattad marad titok, hanem mert nincs, aki megértsen." /Stephen King/

"Nem akkor vagy túl rajta, ha azt hiszed az eszeddel nem érdekel már egy cseppetsem. Nézz mélyen a lelkedbe és a szívedbe, akkor tudod meg igazán, még fáj az amit kaptál, hisz ha nem is vallod be… eszerint cselekszel s eszerint éled az életed…Később, ha már egy adott pillanatban, egy adott dologról nem jut eszedbe, akkor vagy túl rajta igazán, de akkor már nem jut eszedbe amit írtam neked, mert már nem emlékszel a sérelmeidre sem. Hisz ha emlékeznél arra mit írtam, eszedbe jutna újra és újra, még mindig nem lennél túl rajta…" 

"Egy idő után megtanulod a finom különbségtételt a kézfogás és az önfeladás között. És megtanulod, hogy a vonzalom nem azonos a szerelemmel és a társaság a biztonsággal. És kezded megérteni, hogy a csók nem pecsét és a bók nem esküszó. És hozzászoksz, hogy emelt fővel és nyitott szemmel fogadd a vereséget, a felnőtt méltóságával, nem pedig a gyermek kétségbeesésével. És belejössz, hogy minden tervedet a mára alapozd, mert a holnap talaja túl ingatag ehhez. És tanuld meg, hogy valóban nagyon sokat kibírsz. Hogy valóban erős vagy. És valóban  értékes. "

„Ne úgy élj, gondolkozz, cselekedj, hogy mások mit gondolnak rólad, mert akkor sohasem leszel az. . aki valójában vagy. Ha mindig úgy élsz…mások mit szólnak vagy gondolnak rólad, általuk kitalált személy leszel és nem Önmagad!”

 

 

 

Oldal: Kedvenc idézeteim
Idézetek tárháza - © 2008 - 2024 - idezetektarhaza.hupont.hu

Az ingyenes honlapkészítés azt jelenti, hogy Ön készíti el a honlapját! Ingyen adjunk: Ingyen Honlap!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat